Majorban pislákol az ivó lámpása,
Fogadós jó borát tölti a kupába,
Csöndes haraggal magában kívánja:
"Légyen ez vendégem utolsó pohára!"

Német az uraság, akit szolgálni kell,
Német, ki fiát csatába vitte el.
Csatában hazája ellen vonult fel,
Azóta özvegye siratót énekel.

Házigazda bánatára
Fia hóhérját szolgálja,
Gyászában őt így gyalázza:
"Isten adja, hogy jó borom
Keseredjen meg a szádba'!"

Eddig vendég jól mulattál,
Hanem bizony indulhatnál.
Szaladj, gazda, kapjál botra,
A vendéget indítsd útra!
Szaladj, gazda, kapjál botra,
A vendéget indítsd útra!

Életem, uraság, tenéked szentelem,
Kupám, ha kéred, elébed én teszem,
Lócámon ülve fogyaszd el ételem,
Ha vígadsz, tenéked szóljon az énekem!

De én azt, uraság, őszintén kívánom,
Ne hozzon szemedre nyugovást az álom,
Élj soká gazdagon, élj soká, nem bánom,
Élj soká, de élted, mint nékem, úgy fájjon!

Kocsmaajtó mindig tárva,
uraságnak bánatára,
Keserű a bor számára,
kocsmárosnak beteljesült,
urára szórt minden átka.

Ettél, ittál, jól mulattál,
ördög vigyen, indulhatnál.
Szaladj, gazda, kapjál botra,
A vendéget indítsd útra!
Szaladj, gazda, kapjál botra,
A vendéget indítsd útra!

ROCKER -::- 2008. május 30., péntek 21:43

Tessék szavazni!!!

Ezzel a semmibe nem kerülő gesztussal támogatod a zenekaromat, és esélyt adsz, hogy egy színpadon játszhassunk a stílus nemzetközi nagyjaival. Előre is köszönöm az egész zenekar nevében!

ROCKER -::- 2008. január 16., szerda 14:22

"Nálam ez nem függőség, én csak akkor travianozom, amikor gép előtt ülök."

ROCKER -::- 2007. október 4., csütörtök 13:57

Albert gazda részletesen kifejtette, én meg nem vagyok rest belinkelni, mert abban osztom a véleményét, hogy hosszútávon Tokaj megítélése a világban igenis jelentősen ki tud hatni egyész Magyarország megítélésére. Végre újra lehetne valami, ami nem azért fénylik, mert suvckolják, hanem azért, mert belűről ragyog. Nem azért, mert rajongok az aszúért, hiszen köztudottan a száraz bor szerelmese vagyok, de azt látom, hogy Tokaj valóban különleges, és egyedülálló a mikroklímája az egész világon, így az onnan kikerülő különleges minőségű borok is egyedi arcot mutatnak. Tokajt nem iparilag kell kihasználni, ezer más helyre lehetne telepíteni azt az erőművet. Én nem tudom, kinek lehet extra haszna abból, hogy pont oda tervezik építeni...

(Kéretik elolvasni a belinkelt cikkeket is!)

ROCKER -::- 2007. szeptember 12., szerda 19:48

Ki van bukva a világ azon, hogy Pavarotti meghalt. Bár van, aki úgy mondaná, hogy "elment", vagy "ránkhagyta porhüvelyét", pedig egyszerűen meghalt. Nagy veszteség, bár az is igaz, hogy vannak azért még tenorok a Földön szép számmal, de az is tény, hogy kicsit újra közelebb hozta a hétköznapi embert és az operát mindenféle látványos performanszaival, de ennek vége.

Egyik szemem sír... A másik is. Nem Pavarotti miatt, hanem mert Magyarországon egyetlen zenekar van, amelyik igazán magas szinten és igazán egyéni zenét játszik. Egyetlen egy. Még. Szeptember 23-án ugyanis utoljára lép a deszkákra a Gire. Ez az igazán nagy veszteség!

"Ahogy az ujjaid közt fut a napfény,
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá lefekszel,
piros falevelek álma leszáll"

ROCKER -::- 2007. szeptember 7., péntek 20:03

Itt a világvége. Túlszárnyal a Tokio Hotelen is.

ROCKER -::- 2007. szeptember 4., kedd 10:30

Tegnap szüreteltünk. Ilyen termésünk még soha nem volt, legalább kétszer annyi kékszőlőt tudtunk leszedni, mint fehéret. Persze ez nem azért van, mert ennyire jó volt, hanem mert ennyire szar. Olyannyira, hogy míg eddig néha azon kellett gondolkodni, hogy megéri-e vörösbort csinálni, vagy daráljuk bele azt is a fehérbe, most a fehéret daráltuk a vörösbe. No igen, egész júliusban nem esett az eső, amikor szüksége volt rá, és júniusban sem nagyon. Most, hogy már megérett, vagy inkább összeaszalódott, persze kapott egy nagy adagot múlt héten, de már minek? Az már nem segít rajta. Sírnivaló volt a látvány. Amit nem ettek le a darazsak - pedig idén meglepően kevés volt - vagy a madarak, az mazsolaszerűen összeaszalódott a fürtön, sőt voltak olyan fürtök, amik csontszárazak voltak. Apámnak volt a legszarabb, aki egész évben gondját viselte, és nem csak idén, hanem évtizedek óta, és erre drága anyatermészetünknek ez a hála. Mondta is nekem tegnap, hogy gondolt arra is, hogy hagyja az egészet a francba, dehát csinálni kell, úgyhogy csinálja tovább. Én meg segítek neki, ahol tudok...



ROCKER -::- 2007. augusztus 27., hétfő 8:32

Idén úgy döntöttem, mégsem megyek ki megnézni, otthon fotelből kényelmesebb, és lehet közben vacsorázni. Ez volt az összes előnye. A narrátor szépen mindig szépen bemondta, hogy mit lehet belemagyarázni a látványba. Satöbbi. De nem is ezért ragadtam billentyűzetet, hanem, hogy nemtetszésemnek adjak hangot a zene miatt. Nem magával a zenével, mint megkomponált művel van bajom, Turcsán András bizonyára beleadott apait-anyait (optimista vagyok), hanem a zene "előadásmódját" venném górcső alá. Már ha lenne előadásmódja, ugyanis az egész szintetizált volt, egyetlen élő hangszer sem hallatszott. Gondolom, hogy nem kétszázezer forint volt az egész műsor költségvetése, nem tudom, hogy miért nem lehetett még egy-másfél millát hozzácsapni, hogy rögzítsék egy valódi szimfónikus zenekar előadásában, hogy azt hallhassuk vissza aztán közvetítés közben. Talán nekem túl nagyok az igényeim...

ROCKER -::- 2007. augusztus 21., kedd 14:28

Mivel szombaton az ízlelőbimbóim kielégítetlenek kellett, hogy maradjanak, vasárnap is megvalósítottunk egy bortúrát. Ezúton lelkes kísérőm és segítőtársam Sir H volt. Én ugyan még kettő előtt szándékoztam megérkezni, mert akkor megússzuk a felesleges plusz 1000Ft-ot, amit a kapunál ki kell fizetni, de H uraság éjszakai filmnézése kapcsán a délután fél négyes kelés mindezt meghiúsítani látszott. Nem baj, így viszont viszonylag nagy hatásfokkal kerültük ki a dögmeleget, nem úgy a tömeget.

Az alapstratégia az volt, hogy minél több tételen átrághassuk magunkat, hogy egy alkalmommal sem vesszük ugyanazt, és felénél cserélünk. Így sikerült 15 szép és kevésbé szép boron "átrágni" magunkat. Első helyszínünk tradíciószerűen Fekete Béla volt. Nem csak azért, mert elfogult vagyok vele szemben, hanem mert Tudni akartam az idei furmint kínálatról is, úgyhogy részemről furmint, H részéről juhfark bombázta bimbóinkat (zseniális alliterácó). És ez az alkalom volt talán az egyetlen az este folyamán (éssel még mindig nem kezdünk mondatot), amikor én húztam a hosszabbat. Bár a nagy katarzis most elmaradt, ami az első két találkozás alkalmával a furmintot követte, semmiképp nem tudnék róla rosszat mondani, talán kicsit laposabb volt, mint előző alkalmakkor. Sajna évjáratra nem emlékszem. A nagy hiba viszont az volt, hogy az ízletes furmint után nyaltam bele a juhfarkba, amit nagyjából teljesen elnyomott az előző lé a számban, úgyhogy el kellett telnie egy kis időnek, mire fel tudtam fogni az ízeket. Nem mintha a juhfarkkal bármi bajom lenne, de azért a furmint jóval karakánabb egyed. Idővel azonban nekem is megnyílt a juhfark, és előjött szárazkás, szerény, visszahúzódó aromája. H szerint a fordított sorrend bombasztikus élményt nyújtott - később kipróbáltam -, juhfark után a furmint egyenesen beletúr az agyba.

Itt együltő helyünkben meg is tanácskoztuk, hogy ha már csere-bere, akkor tartsunk a mai napon összehasonlító vedelést, ami abból áll, hogy ugyanarról a vidékről, ugyanabból a fajtából és lehetőleg ugyanabból az évjáratból iszunk, csupán a pince más. Így aztán Badacsony felé vettük az irányt, hogy belemerüljünk a 2006-os olaszrizling rejtelmeibe. Én Laposa borára kacsintottam, kísérőm pedig Istvándy mellett voksolt. Színre-szagra Laposáé jóval élénkebb volt, úgyhogy nagyon magabiztosan álltam neki, de a sors fintora, hogy ez csak a felület, lent a mélyben más dolgok munkálkodnak. H szerint az ő rizlingje egy kissé kesernyés, én meg egyből rávágtam, hogy pont az a kesernyésség az, amit én nem szoktam szeretni egy borban. Ám kóstolásakor arra kellett rájönnöm, hogy amíg a Laposa rizling kerek, addig az Istvándy-féle kissé szögletes, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez utóbbinak jól áll ez a szögletesség. Talán velem van a hiba, mert általában fordítva szokott lenni. Egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy egy-null Istvándynak.

A fehérezés végére Tokajt választottuk. Itt az volt a baj, hogy nem volt szemet gyönyörködtető kínálat, úgyhogy csak fajtára és évjáratra találtunk hasonlót, de ennyi volt az összes közös vonás. Én ezúttal Gróf Degenfeldnél repetáztam, bár most nem hárslevelű volt az áldozat, hanem 2005-ös furmint. Sir H hasonló tételt a Hímesudvarnál talált. Bár a hasonló elég erős túlzás, mivel az én poharam választottja száraz és barikolt, a másik pedig szerencsére soha nem látott barique hordót, viszont félszáraz. Itt hangot is adtam barikellenességemnek, pláne egy furmint esetében. Mégis, miért kell? Egy cabernetnél, merlotnál vagy chardonnay-nél megértem, mert azoknak jól tud állni, de a furmint szerintem ennél törékenyebb fajta. Nem is nyűgözött le igazán. A Hímesudvar furmintja viszont, mintha teljesen másik világból származott volna. Illatra gyümölcsbomba, és első kóstolásra is. Másodikra azért már kissé émelygős volt. Hiába, mindketten a száraz borok felé húzunk, és a félszáraz nekünk már édes. Viszont emlékeimben még ott élt Fekete Béla furmintja, amiről azt hittem hirtelen felindulásból, hogy a Hímesudvaré lemossa, de a második nekifutás már egyértelműen a kedves idős somlói gazdát igazolta, légies, könnyed furmintja inkább kedvemre való, mit a tömény tokaji. H viszont azt tapasztalta, hogy egy szál cigaretta jót tesz a félszáraz tételnek. Érdekes párosítás, az tény.

Eljött az idő, hogy sötétebb vizekre evezzünk, úgyhogy első megközelítésben Szekszárd felé "hajóztunk", ahol úgy döntöttünk, hogy a szekszárdi gazdák most megmutathatják, hol is lakik a kékfrankos istene. Először kadarkázni akartam, de egyetlen egy szekszárdi kadarkát láttam, azt is a Szent Gaál Kastély standján, azt meg már ismerem, nekem túl savas. Célkeresztünk ezúttal Gallus 2003-as kékfrankosára, és Bodri 2005-ös kékfrankos hordóválogatására esett. először néhány szót a szekszárdi feltörekvő nemzedékről. Először megijedtem, hogy túl sok a világfajta, a cabernet, a merlot, de nem voltam rest rákérdezni, hogy mi a helyzet a hagyományos fajtákkal? Nem titkolom, előttük sem titkoltam: KADARKA! Magyarországnak kékfrankos, kékoportó, kadarka, zweigelt és újobban rájöttem, hogy blauburger kell. Zseniális dolgokat lehet ezekből alkotni, cabernetből annyi van, mint a szemét, még ha csökken is az érdeklődés az elmúlt évek nagy felhajtásához képest. Hát igen, ilyen a divat. Mindkét borásztól kellemes választ kaptam, VAN kadarkájuk, de egyelőre annyira kevés, hogy beházasítják. 5-6 év múlva visszatérünk rá. Ám essen szó arról, amiért odamentünk. Árban mindkettő 500Ft volt per deci, ami azért egy kicsit húzós, dehát egyszer élünk. Évjáratból kiindulva sokat vártam a 2003-as tételtől, miközben H élvezkedett a 2005-ös válogatásban. Kezdem Gallussal. Szilva, ribizli, kis meggy, és nem rúgott oldalba az istálló sőt, szinte egyáltalán nem volt. Ízében a meggy erősebb talán. Kicsit talán brutálisabb volt a kelleténél, de megbánásról szó sincs. Még. Csere után viszont rá kellett döbbennem, hogy valószínűleg a kékfrankosnak kifejezetten jól áll a 2005. Nem ez az első. Sokkal gyümölcsösebb, 2003-as társánál. Ha nem is elsöprő a győzelem, de Bodrié a pont.

Innen átröppentünk északra, hogy Egert vegyük górcső alá. H félt tőle, én meg nyugtatgattam, hogy semmi szükség rá, a régebbi kevésbé jó hírnek már nyoma sincs, jobbnál jobb pincék nőnek a földbe. Nekem kevésbé kedvező módon nem találtam meg elsőre azt a standot, ahol megfelelő bikavért kaphatnék. Volt, ahol klasszikus bordeauxi cuvée volt bikavér álnéven, ezektől kicsit úgy távolodtam, mint a gonosztól. Nem, nem vagyok cabernet ellenes, sőt a franc és a merlot igazán kedves számomra, de én most bikavért akartam, rendes bikavért. Persze, tudom, nincs vaskalapos szabály arról, hogy kell bikavért készíteni, de van hagyomány is a világon, és én nem a cabernet miatt szerettem meg az egriek és szekszárdiak híres borát. Így esett a választás részemről Gál Lajosra, aki kékfrankos alapra helyezte a művet, H-t pedig elküldtem, hogy keressen hasonlót. Először Vinczéhez állt sorba, én meg közben meginterjúvoltam Bolykit, és pont, amikor szaktárs sorra került volna, odakiáltottam, hogy na ezt kóstolja meg! Hamarosan kiderül, miért. Úgy emlékszem, mindkettő 2005-ből származik, de erre már nem tenném rá a nyakam, sokadik bornál jártunk, jegyzetelni meg nincs kedvem, úgyhogy emlékekből élek. Gál... Először meggy, szilva és szegfűszeg. H szerint fahéj. Ízre először olyan "egyből beveszem a szád, és a magamévá teszem", de később enyhül, szelidül. Közben H megjegyzi a Bolyki bikavérét ízlelgetve és szaglászva: kovászos uborka. Nos, nem hinném, hogy bármelyik borász örülne egy ilyen megjegyzésnek, de ez esetben csalóka az előítélet. Összesen hat fajtából van, mindre már nem emlékszem, de valamelyik cabernet, kékfrankos, talán pinot, kékoportó... És meglepő módon blauburger. Na, amikor ezt a szót kimonta az ifjú gazda, akkor rikkantam fel, hogy ezt kóstolni kell! Már csak az egyik kedvencemből, Juhászék 2003-as Paptag cuvée-jéből kiindulva is, ami szintén tartalmaz a fajtából. Bolyki bikavére csak úgy itatja magát. Ismét H-nak jutott a gyümölcsösebb, és az említett kovászos uborka illat inkább olyan "viccelődős", sem mint káros vagy zavaró. Ízében egy pillanatra sincs ecetesség, kellemesen kerek. Bolyki elmondása szerint ez az első bikavér. Hát csak így tovább! Egy orrhosszal nyert, bár Gál Lajosé is kifejezetten ízlett.

Ezen a ponton jegyezte meg bortársam, hogy ő kezd betelni, kettő már nem fog menni. Á, mondom, olyan nincs, még Sopron hátra van Villány előtt. Szóval innentől féladagoztunk. Mivel az idő is ellenünk dolgozott (este még várt minket egy hzibuli), Sopronon csak átsuhantunk, és jolly jokert szúrtam ki: Pfneiszl. Áldozati bárányunk az Újra Együtt Kékfrankos és a syrah volt. Nem tudom, kell-e róluk bármit is mondani. A Pfneiszl az Pfneiszl. Ők nem hibázhatnak. Persze, itt kicsit megtört az összehasonlító vedelés, de muszáj volt H-nak megmutatnom, hiszen nem nagyon ivott még sopronit, leginkább villány felé orientálódik. Közben egy kedves úriember cserébe egy szál cigiért hozott nekünk egy pohár kékfrankost a szomszédos pincétől. Hogy melyiktől arra már nem emlékszem. Benedek, vagy Laczkó... Nem tudom, valahonnan a mátrai vidékről. Itt azért már az egész kezdett átcsapni valamiféle "kékfrankos roadshowba", úgyhogy nem is tököltünk tovább, beöntöttük, és irány Villány! (Amúgy nem volt rossz ez a kékfrankos sem, de sajna tényleg nem emlékszem, honnan való.)

Szekszárd meglehetősen szegényesen képviseltette magát, kadarka tekintetében meg egyenesen gyalázatos volt, így csak Villányban bízhattam. Persze kadarka itt is csak két helyen volt: Polgár és Malatinszky. Polgár jutott nekem elsőnek. Barique. Mást nem mondok róla. Kiöntöttem. Gyalázat, amit a kadarkával csinált. Nem mondom, a Vylyan is érleli kicsit égetett hordókban, de ő már megtalálta a megfelelő arányt a kezdeti "korhadt farönk és száraz avar" ízhatás óta. Polgár meg tönkrevágta vele az egészet. Már ott gyanús volt nekem, hogy amikor egymás mellé raktuk Malatinszky és Polgár kadarkakompozícióját, ez utóbbi nem rubin, hanem fekete volt, és ez már nem tetszett. Szagban korhadt fa, és ízben is. Jól járt vele a macskakő, meg a kevésbé kedves kölgy lába, amire kissé ráfröccsent. Malatinszky viszont kadarkát csinált. Nincs ott a topon Takler és Vylyan mellett, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy viszünk a bulira egy üveggel. Elfogyott.

A végefelé már kissé elvesztettem az ízlelésem és a szaglásom, mégiscsak 15 különféle bor csúszott le, de azt hiszem, sikerült ismét gyöngyszemeket találni. Ezek a gyöngyszemek, ömlesztve a két nap emlékeit: Fekete Béla chardonnay, Istvándy olaszrizling, Bodri kékfrankos, Bolyki bikavér. Asszem kicsit eltolta ez a két nap a szám PH értékét, úgyhogy most egy hétig tejen élek...

ROCKER -::- 2007. augusztus 20., hétfő 8:06

Péntek este ugyan elmentem bulizni, úgyhogy a betáplált Metaxa mennyisége nagyban meghatározta a másnapi bortúrán a gyomrom befogadóképességét. No meg a reggeli ébredést is, ami kicsit lassabban és nehézkesebben ment, mint eredetileg terveztem. A szombat délelőtt viszont a miénk volt Márk kollégaúrral, úgyhogy irány a negyedik Borfalu. Laza 35 perces késéssel be is futottam a bejárathoz, ahol Márk már megreggelizve mosolygott, mint egy jóllakott óvodás. Ebből a jóllakott talán igaz, bár - mint később kiderült - szóviccei alapján néha az óvodás is.

Bevett szokásomhoz hűen fehérekkel kezdtünk. Pontosabban - az előző esti megmérettetés okán - egy fél liter szódát toltam le előbb a fröccsudvarban kicsit rendbehozván a vízháztartásom. Azután rövid tanakodás, és két kör séta megtétele után bortársam sugallatára hárslevelűre tettük a voksot, mert Márk kedvenc fajtája. Nos, mivel épp a tokaji standoknál lézengtünk, nosza, irány az első hárslevelű, amit meglátunk. Tokaj esetében, azt hiszem, nem lehet nagyot tévedni, ha az ember nem a Tokaj Kereskedőház valamely csodáját választja. Éppen ezért a Gróf Degenfeld lett az első áldozat, illetve egy késői szüretelésű hárslevelű. Nem voltam még igazán képben, úgyhogy a kedves hölgy előadásából kimaradtak olyan információk, mint a maradék cukor és hasonló okosságok, de az biztos, hogy egy rendkívül érdekes félédes piát kaptunk. Azért érdekes, mert reduktív technológiával készült, ehhez képest pedig meglehetősen öreg, 2002-ben született, vagyis - a rossz fejszámolók kedvéért - öt éves. Ez azért egy tölgyfát nem látott bornál már öreg. Érződött rajta, hogy ez már lefelé halad, de ennek ellenére sem kellett benne csalatkozni. A palackérettség meghatározó, és volt egy kis kesernyés mellékíze. Látványra szép volt, iszonyat olajos, illatra meg valami mandulás-vaníliás süti jutott eszembe. Kár, hogy nem szeretem a vaníliát. Egyébként egy gyümölcsbomba, mint az várható volt.

Ezután ellátogattunk az egyik sajtudvarba, mely a Fino céget igyekezett képviselni, beneveztünk egy sajttálra. Elég erős ízű sajtokhoz volt szerencsénk, tulajdonképpen finom volt, de nem mérhető a két évvel ezelőtti Borfesztiválon kipróbált Dámtej termékeihez. Sem változatosságban, sem ízben, minőségben. És itt jött el a pillanat (éssel nem kezdünk mondatot), hogy önmagam által megteremtett hagyományt kövessünk, irány Fekete Béla! Az kihagyhatatlan. Idén is nagyon vonzott a furmint, de a szokásos meséltetésből kiderült, hogy az aktuális kedvence a gazdának most épp nem a furmint, hanem a chardonnay, ráadásul a szárazabb évjáratnak köszönhetően ebből épp csak 200 liter született. No, mondom magamban, feláldozom a furmintot a chardonnay oltárán, mielőtt elfogy az a két hektó. Megbánásról szó sincs! Bár a gazda szerint a furmint vagy a juhfark értékesebb tétel, amivel kétségkívül egyet is értek, de ez a chardonnay ott volt a szeren. A fajtára jellemző vajasság ott van elég erősen, az illata zseniális, nem elemeztem, meg hát érzékszerveim az említett előző napi "ereszdelahajam" miatt kicsit tompák voltak, de úgy szagoltam, hogy a végén beleért az orrom, mert nem bírtam betelni vele. Az íze pedig sokat javult legutóbbi tesztem óta, eltűnt belőle az a kesernyésség, amit két éve éreztem.

Mielőtt ráálltunk volna a veresekre, még egy fehéret beterveztünk konkrét elképzelés nélkül. Választásunk a töki Kovács pncére a gazda kedves szöszi lánya miatt esett, úgyhogy részemről egy királyleányka, Márk részéről meg egy chardonnay fogyott. Aztán cseréltünk. A királyleányka egy igen könnyű tétel volt, amolyan igazi, nyári frissítő. Nem mondom, hogy nem esett jól abban a dög melegben. Gyengéd savai és markánsnak egyáltalán nem nevezhető, ám mégis jellegzetes íze miatt talán a kedves szó rá a legmegfelelőbb. Nem így a chardonnay. Rossznak nem mondanám, de az előző chardonnaynak a nyomába sem ér. Kicsit kesernyés, és általában véve semmilyen kiemelkedő jellegzetességgel nem bír. Megittuk, pont.

Mivel épp ebédidő volt, és itt volt az ideje a vörösek felé kacsintani, betáraztunk egy-egy 2003-as cabfrancot a Rai-Vinitől. Sorbanállás közben ért itt a tipikus magyar borfogyasztó hangja: "Jó napot! Egy merlot-t kérek! A 100 forintosból." Értem én, hogy a minőségi borozáshoz kell némi tőke, de ha már kimegy az ember egy ilyen rendezvényre, miért nem próbálja ki, hogy milyen az a bor, amire nem poénból írják rá, hogy "minőségi"? Ráadásul ez a merlot édes volt a kiírás szerint, úgyhogy kicsit csalódtam a Rai-Viniben, hogy erre is képes... Ám mi cabernet francban utaztunk, úgyhogy térjünk vissza a lényegre. Illtara első körben semmi különleges, az viszont elsőre kijött, hogy brutálisan ott van benne a barique, úgyhogy egyelőre nem mertem megkóstolni, szellőzzön csak, amíg lekötjük a gyomorsavat. Pöri elfogy, nekilát a bornak: barique még mindig durva, bár már a bort is érezni benne. Megittam. Több szót nem érdemel, jó volt kísérőnek az ebédhez. Pedig jó évjárat, jó fajta, és eleddig ígéretesnek tartott borászat, többet vártam... Bár az is igaz, hogy az élményt nagyban rontotta a szemközti színpadon végrehajtott merénylet, ahol is önjelölt ifjú színész és énekes imitátorok adtak elő ódivatú slágereket, és meglehetősen alacsony ingerküszöbhöz igazított paródiákat.

Nálam a Juhász testvérek 2003-as Paptag cuvée-je az egyik favoritom, gyakorlatilag kartonszámra iszom, azon kevés borok egyike, amelyik képes volt kiütni a Vylyan 2004-es pinot-ját a trónról. Vagy legalábbis osztozni rajta. (A másik ilyen bor Jandl 2005-ös Missio Kékfrankosa. Zseniális.) A Paptag cuvée egyik érdekessége a blauburger. Megmondom őszintén, elég mostohán kezelt fajta, kábé, mint a zweigelt, vagy méginkább. Juhászék viszont bevállalták a cabsav és a kékfrankos mellé, és igen jól tették, Magyarország egyik legszebb borát sikerült létrehozniuk. Épp ezért ajánlottam Márk szaktársnak, amíg én szemezgettem a többiből, aminek eredménye (nyilván) pinot noir lett, ami még emlékeim szerint nincs lepalackozva, de legalábbis még nincs kereskedelmi forgalomban. Mivel pinot noir és kadarka fanatikus vagyok, sokat vártam tőle, s bár nem nyújtotta, amire vártam (Vylyané óta azért tényleg nehéz labdába rúgnia ennek a fajtának), ígéretesnek tartom. Bővebben nem nyilatkoznék egyelőre, majd ha ők is késznek nyilvánítják, veszek egy-két üveggel.

Megviselt gyomromnak és a meglehetős kánikulának köszönhetően úgy döntöttünk, hogy ennyi elég is lesz, pedig kipróbáltam volna még ezt-azt. Éppen ezért folyt. köv...

ROCKER -::- 2007. augusztus 19., vasárnap 9:19

- Amúgy meg Skrew újra blogol. Örüljünk, hogy örülhessünk!
- Amúgy meg Nevid. Kurva jó orosz "konkurencia". Ahogy Skrew mondta: "A nő pont olyan dallamokat énekel, amilyeneket nekem kellene kitalálnom." És tényleg.
- Amúgy meg Zalvarinis. Fasza litván folk rock három énekessel, és autentikus hangzással.

ROCKER -::- 2007. május 26., szombat 20:09

Az az igazán mélyvíz, amikor délután öt körül felhív CLS, hogy mi lenne, ha játszanánk a Tűzmadár lemezbemutató koncertje előtt a Wigwamban. Persze, hogyne, nyilván nem hagyjuk ki. Ehhez mérten meglehetősen kapkodós volt a figura, mivel este hétre ott kellett lenni cuccokkal, mindennel. Meglehetősen rögtönzöttre sikerült a koncert. Azt hiszem rekordtempóban sikerült összekapni a bandát meg a cumót. Kiadhatnánk egy kis oktatóanyagot "Koncertszervezés két óra alatt" címmel. Márpedig ez volt tegnap. Nyilván ilyen körülmények között nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de én élveztem, hogy végre megint elférhetek a színpadon, úgyhogy Skrew-val be is laktuk rendesen. Állítólag nem volt olyan szar, mint ahogy mi azt gondoljuk.

ROCKER -::- 2007. május 26., szombat 19:20

Brutális Gire koncerten voltam tegnap. Valami "pót-ecsegfalva" szerű buli volt De Facto lemezbemutatóval meg valami ausztrál gót csodával. Mindez persze engem hidegenhagyott, ám a Gire!!! Na, Kátai úrék arattak. Úgy hiszem, letéptem a fejem, és csak valami túlvilági csoda folytán került vissza a helyére. Kb. egy éve nem láttam őket. Balázs hozta a szokásos grimaszolós pózait, Zoli kicsit fapofával ugyan, de bőlogatott, Tamásnak meg megint nem lehetett látni az arcát. Illetve amikor nagy ritkán mégis, akkor mosolygott, ami számomra új. Nem tudom, hogy Peg mit csinált vele, de így sokkal szimpatikusabb figura. SZóval kitomboltam magam. Ám a Kultiplexben valami történhetett, mert keserű volt a Dreher Bak. Ennél édeskésebb szokott lenni. Meg volt egy másik csalódásom is. Úgy számítottam, hogy tele lesz csúnya feketébe öltözött emberekkel, erre kb. csak kétharmaduk volt ilyen dark. Már a fekete sem divat... Ezért voltam én sárgában.

ROCKER -::- 2007. május 19., szombat 15:27

Kis kutakodás után vidám dolgokat találtam az interneten. Lesz ugyebár az Emergenza Music Festival magyarországi döntője, ahová 12 nagyreményű zenekar jutott be, és csak egy maradhat a végén, aki a végső döntőn játszhat, és megnyerheti a bolygó legjobb zenekara címet. Az igazság az, hogy ide a belépőjegy egy kicsit drágább, mint az átlag magyar klubkoncertekre, 1600-ba kerül, ha elővételben veszi meg valaki valamelyik fellépő zenekartól, helyszínen 2100Ft. Most jön a vicc. Van néhány zenekar, akik nem bíznak saját népszerűségükben, tudásukban vagy mit tudom én mijükben, és 1000-1200Ft közötti áron adják a jegyeket (Gutenberg Halott, Mindfields Factory, Rorschach, Elleborum). Nos, mivel a teljes bevételt le kell adni a szervezőnek a koncert napján (1600Ft/jegy áron számolva), ez azt jelenti, hogy 400-600Ft körül lenyelnek a zenekarok jegyenként. Én úgy számolok, hogy átlagosan 50 jegyet adhatnak el a bandák, és ez pesszimista becslés. 50 jeggyel és 600Ft-tal számolva ez a buli 30000Ft-jába kerül az ilyen matematikus zseni zenekaroknak, miközben az Emergenza Music Festival megszedi magát az 1600Ft-os árakkal, és ebből kb. 10-15 százalékot kaphatnak vissza a bandák.

Büszke lehet a zenekar a rajongótáborára, ha csak azért megy el, mert kb. egy-másfél sörnyi pénzt megtakarít (annál tutira többet meg fog inni). Ugyanakkor büszke lehet a zenekar saját magára is, ha ilyen módon meg akarja venni önnön népszerűségét. Hajrá, srácok, mindent bele! Abból a harmincezerből én inkább veszek két mikrofont, úgyis fogyóeszköz, vagy egy jobbféle hangkártyát, amivel lehet demózgatni a próbateremben. Magyar mentalitás, bázz... És persze a gáz az, hogy ha esetleg be is jön valamelyik zenekarnak a számítása, és kijut a Taubertal Festivalra, ott kitörölheti a seggét a megvásárolt szavazatokkal, míg esetleg kimehetett volna egy másik zenekar, aki rendesen csinálja, amit csinálni kell, becsülettel, és esetleg sokkal jobban zenél sokkal jobb zenét, mint aki "bevásárolja" magát, és talán sokkal inkább tudná képviselni Magyarországot, mint az "olcsó zenekarok". Itt most tényleg nem feltétlenül a Sacra Arcanára gondolok, van több tehetséges, sőt kiemelkedően fasza zenekar abban a 12-ben. Van akire én magam is szavaztam, mert megérdemlik. Na ezért nem jut soha sehová a magyar zeneipar. Kenőpénz, az megy underground szinten is. Hánynom kell...

ROCKER -::- 2007. május 14., hétfő 22:50

Izgalmas volt a nemzeti elődöntő. Először is a legelső napon, ami szerda volt, kb. 400 fizető vendég volt. Ennek köszönhető, hogy viszonylag magas szavazatot kapott zenekarok hullottak ki ebben a körben. Ezen a napon nem voltam, de Sebastian és Schleki is mondták, hogy nagy bulit csapott az a nyolc zenekar, akik erre a napra kaptak lehetőséget.

A következő napon viszont ott voltam. Kötelességből, hisz a Sacra Arcana is játszott. Az esélytelenek nyugalmával álltunk ki a deszkákra, mivel feleannyi jegyet tudtunk csak eladni, mint az első körben. Viszont szerencsénkre vannak olyan törzsrajongók és barátok, akik nagyban segítik a zenekart az előrehaladásban. Így történhetett, hogy amikor kiálltunk, üdvrivalgás fogadott. Nem is tököltünk sokat, belecsaptunk a húrokba, és folkkodtunk, ahogy tőlünk tellett. A színpadon szar volt a kontroll, egyáltalán nem azt kaptuk, mint amit hangpróbán beállítottunk, de azt kell, hogy mondjam, hogy erre már immunisak vagyunk, mert egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt jó a kontroll a banda röppke hat éves történetében. Én szétugráltam meg szétbólogattam az agyam (valószínűleg akkor sérülhetett meg a csuklóm, mert azóta is fáj), Többiek is tették a dolgukat, mindig igyekszünk a rossz körülmények ellenére is jó hangulatot teremteni. Nagy ováció meg "vissza-vissza" kiáltások övezték a lemenetelünk, majd jött a szavazás. Meg kell, hogy mondjam, talán életemben nem hibáztam annyit koncerten, mint akkor...

Utánunk az Anxius következett. Jó haverok, nyomtunk már néhány bulit együtt. Adtuk is alájuk a lovat rendesen. Mivel nem bíztunk a továbbjutásban, legalább ők menjenek az A38-ra. Persze ők sem adtak el sok jegyet, de hátha meggyőzik a többi zenekar potenciális szavazóit, vagy legalábbis egy részüket. Mi csináltuk nekik a fesztivált a színpad előtt, hátha más is beindul. Jó bulit nyomtak, még ha nem is az én stílusom.

Megnéztem még pár zenekart, csak hogy képben legyek, de egy-kettő kimaradt. Vége volt az egésznek, és jöhetett az izgulós szakasz, hogy vajon melyik az a két banda, aki biztosan továbbjut, és melyik az az egy, akinek harmadikként még van esélye. Bemondták a harmadikat. Már nem tudom, melyik volt, de nem mi. Én abban reménykedtem, hogy ezt a helyezést meg tudjuk csípni, és akkor az összegzésnél talán meglesz annyi szavazat, hogy vígaszágon döntőbe kerülünk, úgyhogy itt egy kicsit lecsüggedtem, dehát nem lepődtem meg nagyon. Ekkor kezdte el húzni a közönséget a műsorvezető srác, hisz a következő két név biztos továbbjutó. Hát nam a Sacra Arcanát említette második helyen?! Akkorát kurjantottam, hogy még, aztán nagy összeborulás meg örömködés a bandával a színpadon. Tök jó érzés volt, hogy a közönség is velünk együtt örült. Sokat adtak a hangulathoz. NEKIK nagyon sokat köszönhetünk, hiszen ebben az esetben egyáltalán nem sablon duma, hogy rajtuk múlt. Kétszer annyi szavazatot kaptunk, mint ahány jegyet eladtunk. Nagyjából ugyanannyival többet, mint az első körben. Az első helyen aznap a Metrosection végzett. Ha jól emlékszem, 90 körüli eladott jegyszámmal érkeztek. Legalábbis Kátya mintha ennyit látott volna felírva Sebastian papírján. Hetven fölötti szavazatot kaptak. Azért ez furcsa. Én így nem szívesen lettem volna első helyezet. Az is furcsa volt, hogy amíg mi, másodikok óriási tapsot, meg "Sacra Arcana - Sacra Arcana" kiáltásokat kaptunk az eredményhirdetésnél, ők szorványos udvariassági tapsot. Ezzel nem őket akarom minősíteni, hanem a közönségüket. Az milyen dolog már, hogy lenyomják a koncertet, és meg sem várva, hogy vajon továbbjutnak-e, vagy kiesnek, egyszerűen hazamennek? Meg az is, hogy megveszi a jegyet, de nem szavaz... Furcsa világ ez, annyi szent.

A harmadik napon szerintem az ország két legtehetségesebb és legfelkészültebb csapata következett másik hat banda társaságában. Nyilván elmentem megnézni az Ad Astrát és a VT6-ot. Egyszerűen kurva jók. Nagy bulit nyomtak, és a közönségük (köztük velem az első sorban) is rendkívül hálás volt. Üdvrivalgás, a zenekarok nevének kántálása... Gergő szerint a VT6-nak ez volt eddig a legjobb hangulatú koncertje. És ők is nagyon tolták a rockot. Ad Astrán meg azt hittem, leszakad a fejem. Brutálisan jól sikerült az ő koncertjük is. Aztán jött a pofáraesés, mert a VT6 esélytelenül kiesett. Igaz, szégyelletesen kevés eladott jegy mellett is több, mint harminccal több szavazatot kaptak. Hasonló sorsra jutott az Ad Astra is, de ők szerencsésebbek voltak, harmadik helyről még van esély. Mint utóbb kiderült, ők is bent vannak. Srácok, A38-on találkozunk, és oltári bulit csapunk, annyi szent! Ez a nap más szempontból is érdekes, hiszen az első helyen végzett Gutenberg Halott nevű valami alter-szerű zenét játszó banda kapta eddig a legmagasabb, mi több, kiugróan magas szavazatot, szám szerint 147-et. Sajnos nem tudom, mit játszanak, mert ezen a napon sem néztem meg minden bandát, és ők köztük vannak. Hát, Pünkösd vasárnap meglátom, meghallom. Kíváncsivá tettek.

Az eredményhirdetés után még ultraszarul éreztem magam a VT6 kiesése miatt, nagyon drukkoltam nekik, de aztán győzött a sör, és iszonyatosat rokiztunk. A többi napra nem mentem ki. Biztos a maradék két napon is nagy bulik voltak. Reméljük a döntőben sem hagy el minket a szerencse!

ROCKER -::- 2007. május 4., péntek 19:49